Werk Wernisszázs

A kortárs látványteremtők randihelye

Botoxpolír - Gyarmati Zsolt kiállítása a Werkben

Avagy a divat és a képzőművészet szado-mazo találkozása

„Gyarmati Zsolt sok éve gyűjti a vizuális szubkultúra által gyártott motívumokat. Matricákat készít, másol, katalogizál, graffitisek tevékenységét rögzíti, de maga is extrém sportok művelőjeként egy életforma gyakorlójaként, és nem szemlélőjeként értelmezi ezeket a jeleket és motívumokat.”
(Petrányi Zsolt)

2009. szeptember 19-én Réz András nyitotta meg Gyarmati Zsolt Botoxpolír című kiállítását a Werk Galériában. A művész Lang Szonja divattervezővel együtt egy performansszal létrehozta a divat és a képzőművészet szado-mazo találkozását.

Gyarmati Zsolt a mai magyar képzőművészet ígéretes tehetsége, az utóbbi időben munkássága Berlinben talált különösen nagy visszhangra. Művei a Werk Galériában egy vizuálisan túltelített közeget teremtettek, a látogató itt múzeumi szentély helyett egy a vizuális ikonokat és a jelen digitális világának elemeit raktárszerűen egymásra halmozó gyárcsarnokba lép. A művekből kilógó kötelek, az olajjal fedett képregényszerű alkotásokba beépített szegecsek és izzók tovább fokozzák ezt az ipari hangulatot. A Botoxpolír című kiállítás - melynek két alkotója a divat világából, illetve a képzőművészet területéről érkezett - egy kísérletet teljesített be, melynek során összefüggő elemeket (bájtokat) próbált találni az élet különböző területein az új technológiák által kínált keretek között.
A „character design” mai és jövőbeli képi világunk főszereplőjévé vált, az élet minden területét el(d)öntő képfolyam és felfokozott képkultúra világában globális képnyelvvé nőtte ki magát. Így léphettek ki Gyarmati Zsolt lényei a képi dimenzióból, és találhatták meg helyüket a divat világában Lang Szonja performansza révén. Ez a kiállítás az utcaművészet rétegeinek és szimbolikájának lenyomata és újraértelmezése.

„Felhasznált szimbólumaim fő lelőhelye az utca. Az utcán nincs konceptuális állandóság, hiszen mindig minden változik, ennek a flexibilitásnak a leképezésében nyújt számomra segítséget a digitális technika. ..
A monoton urbánus háttérzajból kivonom és elhajítom az alapdekorációt, a fogyasztói kultúra didaktikus elemeit, majd a feltérképezett valóság vizuális részletgazdagságát tovább elemezve elsősorban alapszimbólumokra helyezem a hangsúlyt, melyekben az alakíthatóság és az egyidejűség a legfőbb szempont.
Hogy művészként művészetet teremtek-e, azt majd későbbi korok eldöntik. Ha művészetté nyilvánítják, akkor intézményesül; ha arra alkalmatlan, akkor visszatér az anyaméhbe, és az utca hulladékává válik." (Gyarmati Zsolt)